Szent Márton


Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben. (Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték, mert a hagyomány szerint Márton a közelben lévő Sabariában született.[1]) Valószínűleg szláv családból származhatott, de nem zárhatjuk ki a kelta ősöket sem; szülei pogányok voltak. Családja jómódú, apja katonatisztként szolgált, Itáliában kapott jutalom birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticiumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát.
Egy este nélkülöző koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta ezt az ajándékot elfogadni: eddig a császárt szolgálta, mostantól az Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg. Másnap Márton válaszul fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. 355-ben visszatért Pannóniába, és téríteni kezdett.
A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. Tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt. 3 nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
Kultusza
Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére. Tisztelete egyre fokozódott, népszerűvé vált az emberek körében. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek. A kegyhelyet máig is rengetegen látogatják. A bazilika 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. 1526-ban a hugenották kifosztották a templomot, az ereklyék megsemmisültek, csak néhány csontot sikerült megmenteni. A francia forradalom idejében ismét kifosztották a templomot, de az ereklyéknek nem esett bántódásuk; később, 1795-ben új ereklyetartóba helyezték őket. A bazilikát hamarosan lerombolták, és az ereklyéket ideiglenesen egy székesegyházban helyezték el. A sír felett 1863-ban emlékművet emeltek, az új bazilikát 1886–1902-ig építették, a sír a bazilika kriptájába került. Az ereklyék a Saint-Gatien katedrális-ban, a tours-i Szent Márton bazilikában és a kisebb koponyacsont 1913-tól a Szombathelyi Székesegyházban találhatóak.
Szent Márton egykori szülőháza - a legenda szerint - az egykori ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton-kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. A templom előtt álló kőkúthoz a középkor folyamán tapadt az a legenda, hogy ennek vizével keresztelte meg édesanyját a Savariába hazalátogató Márton. Ennek a régi kőkútnak a használata csak 1938-ban szűnt meg. Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Ekkor került elhelyezésre a Szent Márton-templomban, Márton születési helyére emlékeztető kápolna bejáratánál az útvonal emblémája, amely Márton lábnyomát jelképezi.
Szent Márton Franciaország védőszentje.
Népszokások
Szent Márton ünnepe: november 11.
"Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." A liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek Márton napján, annál erősebbek lesznek.
Ugyanezen a napon, november 11-én volt az újbor kóstolásának az ideje is.